 |
||||||
|
||||||
|
||||||
A tamponnyomás története |
||||||
|
Azt, hogy ki találta fel ezt a nyomási eljárást, ki volt az első tamponnyomó, valószínűleg örökre titok marad. A gyökerek minden esetre az óra- és kerámiaiparban keresendők. A tamponnyomás közvetlen elődje a svájci óraiparban ismert és korábban alkalmazott ún. “decalcier” eljárás, melynek során egy zselatintamponnal vitték fel az óraszámlapra a számokat. A hatvanas évek végén fedezték fel a tamponnyomást más iparágak számára is, és a szilikontampon bevezetésével valamint az újonnan kifejlesztett gépekkel az eljárás új életre kelt. |
||||||
A tamponnyomás alkaklmazása |
||||||
|
Tamponnyomást akkor alkalmazunk, ha a nyomtatandó tárgy túlságosan apró, illetve a felülete erősen görbült (például toll, öngyújtó, pendrive-ok, stb.). Alkalmazható szinte bármilyen anyagra (műanyagok, fém, fa, bőr és műbőr, papír). Egy olyan nyomási eljárás, mely az elmúlt 20 évben viharos fejlődésen ment át. Döntő módon hozzájárult a sikerhez az a tény, hogy megkezdődött a szilikonkaucsuknak, mint nyomtatóközegnek (tamponnak) az alkalmazása, hiszen ez az anyag könnyen és optimálisan alakítható. Festéktaszító, ezáltal kiváló festékátadást biztosít. A tampon egy sima felületű, puha, tömörgumiból kialakított lapított félgömb-szerű fej. A tamponok rugalmassága és formája sokféle lehet. Ez a fej végzi a nyomtatást, oly módon, hogy a felfestékezett kliséről felveszi a festéket, majd rányomja a tárgy felületére. A klisé egy lemez, amely többrétegű, speciális fémötvözetből készül, UV fényre reagáló réteggel a felszínén. Nagyobb példányszámú nyomtatás esetén savval maratott lemezt alkalmazunk |
||||||
Technológiai leírás |
||||||
|
A klisé működése tulajdonképpen egy klasszikus sokszorosító grafikai eljárás, a mélynyomtatás elvével azonos: a festék a lemez mélyedéseiben ül meg. A különbség csak abban áll, hogy a tampon közvetíti a festéket. Ezzel elérve a nem síkba történő nyomtatást. Ezen nyomdai eljárással is lehetséges négyszínes nyomat előállítása. A nyomtatás megkezdése előtt a tárgy megfelelő pozícionálásáról és esetleges felületkezeléséről kell gondoskodnunk. A tárgyak alakjának változatossága miatt a pozícionálás leginkább célravezető módja, hogy a nyomtatandó tárgy felületéről egy negatív formát készítünk, majd rögzítjük a tamponnyomó gép asztalán (ezt nevezzük beállásnak). Ezzel a megoldással érhető el a legegyszerűbben a megnyomott tárgy gyors lecserélése egy nyomatlanra, a beállított pozíció megtartásával. A nyomtatás után ha a tárgy anyaga megkívánja, a felületet utókezelni kell. |
||||||
 |
||||||
|
||||||
